Landgraf pedig megjegyezte, hogy Stefánia magát leplezi le, ugyanis Rudolf leveleinek idézésekor egyértelművé válik, hogy nem értette a férje leveleiben megfogalmazódott érzéseket. Gerő, visszavéve a szót, részletezte Stefánia hátterét. Édesapja, II. Lipót belga király hatalmas bevételekre tett szert magánbirtokából, Belga Kongóból, ugyanakkor gyermekeit igen puritán körülmények között nevelte. Fontos megfigyelése volt továbbá Gerőnek, hogy mind Stefánia, mind Rudolf anyagilag nem voltak szabad emberek, kiadásaikban családjaiktól függtek. Csorba, értékelve a Stefánia és Rudolf közötti viszonyt, értelmezte, hogy mit érthetett Stefánia az árulás alatt. Meglátása szerint Stefánia elvárása volt, hogy legyen legalább egy jó viszony közte és férje között, azonban Rudolf ezt se tartotta be. Ugyanakkor más részről Csorba kiemelte, hogy Stefániának lett volna alkalma a beteg, egyre rosszabb lelkiállapotú férjével fennálló viszony javítására, azonban nem tett így. Gerő kitért Stefánia második házassága utáni utóéletére is, feltételezve, hogy IV.
A 31–33 alatt álló hatalmas bérháztömböt a helybeli Erdély József tervezte és építette 1908–1910-ben. A 37-es szám alatt álló, a 19. század végén épült lakóház udvarán található Rigele Alajos (1879–1940) pozsonyi szobrászművész műterme: egy hosszú fabódé, amely szerény külseje ellenére számos figyelemre méltó alkotás születetésének volt tanúja a mester életének utolsó negyven évében. A következő eklektikus bérházak hivatalosan már a Stefánia útról nyíló egykori Katona József utcához (ma: Puskin utca – Puškinova ulica 1–2) tartoznak, és a 20. század első évtizedében épültek. Az Államvasúti Szálloda (Hotel Dax). Cmorej gyűjteménye. A Stefánia út felső végén, a balra található Aulich Lajos utcával (amelynek névadója 1792-ben született Pozsonyban, ma Križkova ulica) határos saroktelken állt az Államvasúti Szálloda, amelyet tulajdonosa után Hotel Daxnak is neveztek. A 20. század hetvenes éveiben bontották le. I. Ferenc József császár és király többször is járt Pozsonyban. Az 1909. június 1-jén tett látogatásakor a pozsonyiak diadalkapuval várták a vonattal érkező uralkodót.
A kötetlen hangulatú beszélgetésen az ELTE BTK oktatói, Csorba László (aki a megjelent kötetet utószóval és jegyzetekkel látta el) és Gerő András valamint Landgraf Ildikó, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet munkatársa vett részt. A könyvbemutatónak kettős célnak kellett megfelelnie: amellett, hogy bemutatja a kötetet, vázlatos, ámde mélyreható bevezetést kellett adnia a trónörökösi pár igen komplex viszonyrendszerébe és annak történeti hátterébe. Csorba László rövid bevezetést követően kérdést intézett a résztvevők felé: jól látjuk-e hogy Stefánia története önmagában is érdekes? Landgraf Ildikó válaszában két szempontot emelt ki. Egyrészt, hogy Stefánia emlékirata, valamint a kor parasztasszonyainak emlékirataiban hasonló problémák tűnnek fel: szigorú nevelés, büntetések és szerelem nélküli házasság. Másrészt pedig érdekesnek nevezte az uralkodócsalád családi ünnepeinek Stefánia emlékiratában előtűnő leírását. Gerő András pedig válaszában érthetetlennek minősítette, hogy miért nem adták ki korábban magyarul Stefánia harmincas években (Ich sollte Kaiserin werden) megjelent emlékiratát.