Ha tartós is lesz, kalapot emelek a francia mérnökök előtt. Sokat fejlődött az 1, 5-ös dci, nagyon jó kis motor lett Galéria: Teszt: Dacia Sandero Stepway 1. 5 dci – 2016. Még a váltót is megcsinálták olyanra, hogy ne fájjon a váltás, holtjátéka alig, szépen kattan a fokozatokba. Az öt gang is elég, jól vannak kiosztva. Százszor kellemesebb ez a hajtáslánc, mint amit a nemrég tesztelt 2008-asba tettek. Még a futómű sem bántóan kemény – nem mondom, hogy franciásan ringat, de panaszkodhatnékom sem támadt. Korrektül megtervezett, tisztességes minőségben legyártott olcsó autó, abszolút ki tudnék békülni vele. Ha nem kényszerítene gubbasztó, fáradtmelós-pózba. Beakadt a kabátujjam a kézifékbe Galéria: Teszt: Dacia Sandero Stepway 1. 5 dci – 2016. A Renault-tól átvett, évtizedes múltra visszatekintő hangerőállító-telefonkezelő bumszli a kormányoszlopon gyorsan tanulható és praktikus, az érintőképernyő 75 ezerért annyit tud, amennyibe kerül, az egész autót, árstruktúrát okosan találták ki. A tesztautó 3, 73 milliójánál drágább Sandero Stepwayt nem lehet összekonfigurálni, de benzinessel ugyanezt négyszázezerrel olcsóbban meg lehet úszni.
és az elektromos ablakok billenőkapcsolói sorakoztak. Kicsit furcsa helyre kerültek, de ilyesmiken nem akadtunk fenn, megszokható dologról van szó ugyanis. Még lejjebb egy kis tároló és a pohártartó kapott helyet, majd el is jutottunk a könyöklőig. Az állítható magasságú, varrott, multifunkciós kormány túloldalán az elektromos visszapillantókat lehetett állítgatni, továbbá egy Eco gomb is meglapult, melyet megnyomva mérséklődött a fogyasztást, használatánál kevésbé intenzív gázreakció volt jellemző. Néhány krómkeretes szellőző igyekezett feldobni a műanyag felületeket, melyek kopogósak, de valószínűleg tartósak, minőségük is rendben volt. Felszaladt a szemöldököm, mikor meghallottam, hogy a 900 köbcentis, 90 lovas, háromhengeres, benzines turbómotorral szerelt Sandero lesz tesztünk főhőse, de egy "na nézzük, mit tudsz"-féle felkiáltást követően egész hamar megbarátkoztam vele, ugyan nem egy erőmű, de lomhának sem mondanám, bár az Eco-módot azért inkább hagyjuk meg a városi közlekedésnek.
Jók a szigetelések is, de egy kis szélzaj azért be-betolakszik a kabinba. Nem okoz csalódást a futómű sem, még véletlenül sem tükörsima, hanem botrányosan rossz utakra tervezték. Ennek megfelelően kanyarban van oldaldőlés, de nem vészes, és cserébe a kátyúkon úgy repül át az autó, hogy meg sem érezzük. A Sandero visszaadta az autóiparba vetett hitemet is: a legtöbb új autó futóműve olyan, hogy igazából semmit nem lehet írni róluk azon kívül, hogy jó, ezt az egy szót kell körülírni egyszer ilyen, máskor olyan mondatokkal. Már tényleg kezdtem azt hinni, hogy ezek a hangolások mind egy kaptafára készülnek, hogy igazából mindegyik egyforma, és akkor jön a kicsit billegős Sandero, és elhiszem, hogy vannak (még) különbségek az autók között. Engem ennyi már boldoggá tesz. A kormányzás (a szervo már alapáras) nem ad semmi különöset, nem túl közvetlen, de bántóan túlszervózva sincs. Olyan jó közepes. Egy jetinek kell annyira hátratolnia a vezetőülést, mint ezen a képen - nincs gond a lábtérrel, el lehet férni Nagy dobásnak szánta a Renault a háromhengeres, 900 köbcentis, 90 lóerős turbómotort, az új Clióhoz is kínálja, mégsem varázsolt el teljesen.
Eleinte azon járt az eszem, hogy miként fogok a Sanderóról hosszasan írni, aztán idővel rájöttem, hogy ez nem is olyan nehéz dolog, hiszen volt benne bőven felfedeznivaló. Nagyjából 800 kilométer került bele a tesztidőszak alatt, nagyvárosban, kisvárosban, de még a Mátraalján is jártam vele (ahogy a fotók is bizonyítják). Esőben, szélben, sötétben és világosban kitartóan igyekeztem megtapasztalni, hogy mit is tud az egyszerű, de igenis használható Dacia. Biztos ismerős nektek az az érzés, amikor átültök a saját járgányotokból egy másik kocsiba és hirtelen mindent "újra kell tanulnotok", ez az átállás lehet nyűg, vagy könnyed ujjmozdulat. A Sandero esetében az utóbbi volt, az előző tesztjárműből átpattanva szinte arcon csapott a Dacia funkcionalitása és praktikuma, csak fogtam és vittem, tekertem a kormányt, gangoltam fel-le, semmi nem csipogott, semmi nem villogott, és ez jól is volt így. A Dacia frissített dizájnja kategóriájában nagyon is kellemes, a Sandero arányai szépen el lettek találva, négy méteres hosszával és 1.
Tartós és egyben lágy A futómű továbbra is a Közép-Kelet európai harcmezőkre lett optimalizálva, hiszen kellően lágy rugózást biztosít, ezáltal könnyedén kimozogva a magyar úthálózat folytonossági hiányosságait. Persze a kellemes himbálózásnak ára van, hiszen komoly kanyarsebességet kevésbé tud produkálni a Sandero elöl Macpherson típusú háromszög alakú alsó lengőkaros, hátul csatol lengőkaros futóműve. A fékrendszer alapáron szolgáltatja a visszagurulásgátlót és az ESP-t, azonban hátra továbbra is dobféket kapunk – egyszerű, tartós, olcsó megoldás egy egyszerű, olcsó autóhoz. A Sanderóhoz a sebességkorlátozó funkció alapáron jár, a tempomat a második felszereltségi szinttől érhető el. A teszt írásával párhuzamosan jelent meg a hír, hogy az új Sandero mindössze 2 csillagot kapott az Euro NCAP törésztjén. Ez nagyrészt a 42%-osra értékelt asszisztens rendszereknek és a 41%-os gyalogosvédelemnek tudható be. Az Euro NCAP a kizárólag radarra hagyatkozó vészfékező rendszer hiányosságait emelte ki, mely csak az autókat képes felismerni, gyalogosokat és bicikliseket nem, valamint maga az autó sávtartásra sem képes.
Ami tíz éve csak a luxusautók kiváltsága volt, az most egy Daciában szórakoztatja az utasokat és segíti a sofőrt. Hála a kütyük, a szoftverek fejlődésének, és a magyar mérnököknek, hisz a navigáció lelke Magyarországon készült az NNG-nél. Hátul az 1436 milliméteres szélesség elegendő helyet teremt felnőtteknek is – bár inkább ketten férnek el kényelmesen. Két gyerekülés isofix-rögzítésű lehet. Viszonylag kicsi, 320 literes és túlságosan magas küszöbbel rendelkező csomagtartója praktikusan megnövelhető azáltal, hogy a hátsó üléstámla 1/3-2/3 arányban dönthető. Sík felületet nem kapunk. A korábbi modellhez képest az utastérben található tárolóhelyeket is fejlesztették, az autóba bekerült a középső tárolórekesz, és megnövelték az ajtózsebek méretét, így már egy 1, 5 literes PET-palack is elfér bennük. A hátsó ajtókban is van rakodózseb. A duda maradt a bajuszkapcsoló végén. Az első ablakemelők nem automaták, de elektromosak, ahogy a külső tükrök is. Az ülések jól tartanak. Ablaktörlője nagyon mocskol, esőben kihívás vezetni, ez szinte minden eddig kipróbált Daciára igaz állítás.