A Kassai Polgári Klub (KPK) kezdeményezésére Kassa híres szülöttei, jubiláló személyiségei címen fontos kiállítást nyitottak augusztus 6-án a kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériája termében, mely az Erzsébet utca 42. szám alatt található. Ez az utca Deák Ferenc és Forgách nevét is büszkén viselte. Kovács Ágnes igazgató bevezető szavai után Palenčárné Csáji Ildikó, a KPK elnöke nyitotta meg a tárlatot. Hangsúlyozta, Kassa a Magyar Királyság városaként a 19-20. század fordulóján a polgárosodás folyamatának csúcsára érkezett, aminek folyományaként számtalan kulturális és jótékonysági egyesület jött létre. "Valószínűleg a környezeti hatásnak köszönhetően – mondta az elnök asszony –, Kassa nagyon sok művészt adott a magyar és az egyetemes művészetnek. Vannak közöttük jól ismert személyiségek, de olyanok is, akikről a város mai fiataljai már alig tudnak valamit, annak ellenére, hogy alkotásaik megtalálhatóak a [Kelet-szlovákiai] Galériában, a Kelet-szlovákiai Múzeumban, a Szent Erzsébet-dóm és a Kassai Püspökséghez tartozó templomok oltárain, mind pedig a távoli nagyvárosokban. "
Azután mindene lett a hunok, ősmagyarok világa. A vödör füléből is íjat készített. Bölcs nagyapja elvette tőle, intette: Ebből majd nem tudsz megélni. Húsz éve abból él. - A Kádár-korszak alkonyán, amikor már üzemzavarok jelentkeztek a rendszerben, a hatalmát pénzzé változtató elitből nem törődött senki azzal, hogy itt, a Zselicnél valaki ősmagyar íjkészítéssel kezd foglalkozni. Miért a Zselic? Mert a hegyei nem túl kicsik, nem túl nagyok. Éppen megfelelőek. - El tudok bújni a völgyembe. Kell a magány, a nyugodt gyakorlás, az izoláltság. Aztán kell a megmérettetés. A verseny, vagy a szombathelyi karnevál. A nagy tömeg, a felázott, vagy túl kemény talaj, a más körülmények közötti teljesítés. E kettő között állandó a pulzálás, s ez így jó. Vezető, aki megteremtett egy sportágat, amely valamikor akár olimpiai szám is lehet. Világszerte vannak követői. Hogyan éli ezt meg? - Egy alapító mester vagyok. Az én életpályám megszabott, kiszámítható. Nem kell hazudni. Az ember megél 50 évet úgy, hogy hitele van.
), Szabó Adorján premontrei szerzetes, tanár, történész, Wick Béla kanonok, a város legjelesebb helytörténésze a két világháború között, Szakkay József tanár, Magyarország első ipariskolájának létrehozója, Schalkház Lipót, a híres kassai szálló építője és unokája, boldog Salkaházi Sára, nővér, vértanú, Benczúr Gyula festőművész és unokatestvére, ifj.
A rendezvényen jelen volt Gyurán Ágnes és Bene Judit is, Pósa Lajos további szépunokahúgai. Rokonai a világ különböző tájaira szóródtak szét Dániától Szaúd-Arábiáig, vagy az Egyesült Államokig. Őt azonban remélhetőleg visszakapják a gyermekek, hogy munkásságán keresztül igaz hazafiságra és Istenhitre nevelje őket. Balassa Zoltán további képei az eseményről ITT>> tekinthetők meg. Balassa Zoltán, Felvidé{iarelatednews articleid="58744, 57580, 56639, 56557″}
Rovat Rovatok – 0 db találat
Az írógéppel való másolást egy idő után felváltotta a komputer. Ekkor tudtam igazán haladni a munkával. Ennek következtében 2001-ben megjelent a Kis Olosz Könyv. Az első könyv tehát a Marosi Ildikó sorozatában megjelent Kis Olosz Könyv: "Hittel a mélységek felett" – ami nagyszüleim levelezése a láger-év alatt, kiegészítve Nagyapám rajzaival lágertársairól. A borítótervet nagy átérzéssel férjem, Kis András készítette. Ez a Pallas Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg. Ezt követte a Reményik Sándor és Nagyapám közötti levelezés, amit Félig élt élet címmel adott ki, Dávid Gyula gondozásában, a Polis Kiadó. Ez 2003-ban jelent meg, különösebb visszhang nélkül. Nem tudom eléggé megköszönni Dávid Gyulának ezt a könyvet. Példátlan, eddig nem tapasztalt, minden apró részletre kiterjedő igényességgel készült. Végtelenül hálás vagyok Neki. Az, hogy nem volt különösebb visszhangja a kötetnek, nem a kiadó hibája, hanem, gondolom, a zavaros politikai viszonyok a hibásak, amelyek elterelték a figyelmet erről a fontos irodalomtörténeti adatokat tartalmazó kiadásról.
Sokat és sokaknak emlegetem a lovasíjjászt. Értékes, érdekes gondolatai vannak – szerintem – a világunkról. Szeretem azokat a rövid anyagait (is), amik a rövidségük ellenére tömörek, vagy mondhatnám úgy is, hogy velősek. Szándékom volt, hogy a forrásban bemutatott rövid kis videóból kiszippantom a velőt és ide teszem. Aztán a szippantgatás közben világossá vált, hogy egy velős csontból ha kiveszem a velőt, akkor mindent kiveszek. Íme, ez lett az eredmény – kicsit stilizáltam csak rajta. Kit követünk A mai embernek fontolóra kell venni, hogy kiket követ. Ma nagyon sokaknak, ha elvennék a száját, semmi nem maradna belőlük. Nagyon sokan beszélnek. Ideológiákról beszélnek. Mindeig nagyon óvatosnak kell lenni azokkal az emberekkel, akiknek az elképzelése mögött nincs egyfajta gyakorlat. Arról beszélj, amit meg tudsz mutatni, vagy meg tudsz csinálni. Mert elképzelése mindenkinek van az életről. Most ránk tört ez a virtuális világ és a Youtubereknek a világát és tündöklését éljük. Ahol emberek osztják az észt a nap huszonnégy órájában, anélkül, hogy bármi gyakorlati tapasztalatuk lenne.
Azt elismerem, hogy nem a legkönnyebben megemészthető fajtából való költészet, odafigyelést igényel. Én nem vagyok objektív ennek megítélésében, ennek ellenére állítom: igenis formabontó, korát megelőző költészet az Olosz Lajosé. Áprily Lajos értékelése áll itt bizonyítékként: "Te vagy közöttünk a legmodernebb". Mit is csináltam az elmúlt 20 év alatt? Először is a húsz év nem volt húsz év, hanem ennél sokkal több. 1977-ben meghalt Nagyapám. A temetés után azt kértem a családtól, hogy én örökölhessem Olosz Lajos írói hagyatékát. Ezt meg is kaptam. És csak azután kezdődött a munka. Ömlesztve kaptam meg a számtalan kéziratot (Nagyapa nem a rendszeretetéről volt nevezetes), amit – verskéziratot, jogfilozófiai írásokat, levelezést – rendszerezni kellett. Ez nem volt kis feladat. Akkori fogászati munkám mellett csak kevés időt tudtam szentelni neki. Ezen kívül egy rendőrség által regisztrált írógépen tudtam másolni a kéziratokat, egy alkalommal éjjel fél 12-kor ellenőrizték, hogy elzárom-e az írógépet megfelelőképpen.
Alighanem a katolikusok értik meg a legjobban, mit jelent az, ha valakinek a nagytemplomban, a szentek között állítanak szobrot. Kétszáz éve ez az első szoborszentelés a templomban. A Holokauszt kultúrája most van kialakulóban, a városban: az elhurcolt áldozatokról a zsidó temetőben emlékeznek meg, s mindezt a zsidó közösség szervezi. De az emlékműhöz már eljönnek a város vezetői is, élükön a polgármesterrel. Az emlékezés kultúrája lassan kiterjed az egész országra: az 1942-ben kezdődött deportálások első helyszínén, Poprádon a miniszterelnök is rendszeresen részt vesz az emlékünnepségen, más miniszterek és a parlament elnökének társaságában. Salkaházi Sára szobra a dómban Bármilyen populista, idegenellenes is egy szlovák politikus – húzza alá Tesser úr – az antiszemitizmustól tartózkodik. Még a szélsőségesen populista egykori miniszterelnök, Vladimir Meciar, vagy a mostani idegenellenes párt vezetője Jan Slota is óvakodik az antiszemita retorikától – utóbbi ehelyett a magyarokat és a cigányokat szapulja.
Úgy tűnik, a városban a zsidó örökség hatalmas, a még itt élő zsidó kevés. Az aránytalanság óriási, s ez most kezd tudatosulni. A harang utcai zsinagóga belseje – 2013 május