Hiszen mindnyájan szeretjük őket, én még jobban, mint ti. Ilyenek ezek, a kedvesek - kinek volna szíve bántani őket, kiknek sorsán csak könnyezni és mosolyogni lehet? Hogy: jellem meg tragikum, meg valószínűség, meg elvont és abszolút igazság. Igaz: erről szó sincs Bródy Sándor darabjában.
- Új hitek, új szó, új fogalmak, új boldogság és új jelek: Történelem. S a tiszta falvak során megújult emberek! Nekem higyjetek, senki másnak! -: Olyan végtelen nagy a tér s minden köbcentiméter helye új lehetőség. Visszatér a végtelen szívünkbe is, amely bár sokat vétkezett lent egyben kitart végsőkig is: nem ismeri a lehetetlent. S ha néha visszajár szavamba kísérteni a régi szomorúság, ne hallgassatok rám! Olyan az, mint ha győztes tavaszi éjszaka: felénk csap a hullott, tavalyi lombok édes-kesernyés oszló illata.
Most kattintson néhányszor a Nagyítás gombra, és mozgassa a nézet téglalap négyzetét a palettán, hogy az oldalt helyezze el úgy, hogy az első rögzítési ponton nagyítson. Most rákattinthat a horgonypontra, és szükség szerint mozgathatja úgy, hogy érintse a kör szélét. Ha ez megtörtént, akkor a Nézet > Nagyítás > Kép illesztése ablakban léphet. 08, 09 Színezze a Szerelmi Szív alját Az útvonal mostantól felhasználható a kiválasztáshoz és a színválasztáshoz. A Szerszámosláda alatt megjelenő Paths Options palettán kattintson a Kiválasztás az útról gombra. A Rétegek palettán kattintson az Új rétegre annak biztosítására, hogy aktív legyen, majd menjen a Szerkesztés > Töltsön FG színnel. A kijelölést mostantól törölheti a Kiválasztás > Nincs lehetőség kiválasztásával. 09. 09. sz Duplikálja és flip a Half Love Heart Most már fél szerelem szívének büszke tulajdonosává kell válnod, és ezt át lehet másolni és átlapozni, hogy egy egész szív alakuljon ki. A Rétegek palettán kattintson a Másolat létrehozása gombra, majd a Fólia > Átalakítás > Vízszintes átfordítás lehetőségre.
- Mit, tyúk ez? Tud valaki ilyen tyúkot venni? - mondá az öregasszony a boldogságtól és a fáradtságtól veresen. Belefújt a madár pihéi közé, hogy húsának kövérségét s sárga színét megmutassa. Aztán megcsókolta leányát, s hozzálátott a sütéshez, főzéshez. Két óra se volt, amikor elkészült. Már sült a pampuska, a galuskához való forró víz is buzgott, de férfi nem volt egy sem. - Minden elpang! - sápítozott az öregasszony, és amint a délután előbbre haladt, mindjobban keresett tárgyat a veszekedésre. Sóhajtozott a másik lány után, és kisebbítette ezt, aki nem tud a férfíakkal bánni, egyet is lekötni, csak azt tudja, hogy egyre vár rájuk az ablaknál. - Legalább ha öltözködnél, a férfi azt kívánja. Olyan vagy, mint egy mester-leány! Piroska mosolyogva bólintott a fejével, és nézett, mindegyre nézett ki az ablakon. Valami nagyon szépet láthatott, mert fényesség ömlött el az arcán. Diadalmas derű, melyet csak egy pillanatra árnyékolt be valami láthatatlan jelenés. Ott üldögélt ölébe tett kézzel, amíg este lett, s megjött az úr.
És ez a legfőbb ereje az ő szuggesztiójának. Mire az ember kijut a foyerba, hogy a kabátját fölvegye: szeretné megcsókolni a szenvedő kisasszony kezét és azt mondani neki: te puha, te kedves, te asszony. Te minden jónak forrása és minden rossznak, kitől a rosszat is jobb elfogadni, mint a semmit - te parázs, melyen többet ér elégetni a kezet, mint feléje nem nyújtani. Szóljon neked az a hódolat, mely a színpadon keresztül tíz ember ajkán hirdette egyetlen meleg szív dobogását. És mércsikélő esztétikák minden szigorán túl szóljon a hódolat ennek a meleg férfiszívnek: mert bárhogyan szemléljük korok és távlatok perspektívájából Bródy Sándor művészetét: egy egységes érzés mindenünnen kiemelkedik s elkomolyít: nála igazabban, becsületesebben, következetesebb áhítattal és hittel senki sem hirdette az asszony szerelmét. S hitéről tanúságot tenni nem volt költő, aki nála melegebben s utolsó percig becsületesebben sietett volna: - ravaszság nem lakozott benne soha, s ha szerelemről szólt, hitte, hogy mindenről beszél, mi embert érdekelhet és megindíthat.
Igaz, ez nem pszichológia és nem lelki rajz, és egy Marsbeli ember ebből nem tudná megismerni a földi ember szerelmét, mint Shakespeare drámáiból. De minekünk - most már - elég, ha igazán és szívéből sóhajt valaki, mi elhisszük neki, hogy érez, és tudjuk, hogy mit. A többi - konstrukció, bonyodalmak, jelenetek bogozása, hogy csattanóra kijöjjön valami pozitív eredmény - oly mellékes. Így is történhetik. Mért ne történjék így: ezeknek a kedves, kedves, derék emberkéknek így van jól. És nem a darab és nem a cselekmény a fontos, és manóba minden tragikummal, sőt manóba minden bolond és megbízhatatlan tanulsággal, akik igazi drámákból nehezék módjára kilógnak - ez a pár kedves emberke a fontos, hogy régi, drágaszép szerelmekre emlékeztessenek, s újra meg újra eszünkbe juttassák minden marakodások s küszködések célját - az egyetlen célt, amit bolond emberek, ti el tudtok felejteni a nagy verekedésben, amit pedig éppen érette verekedtek. Ez az egyetlen cél: a szerelem melegsége úgy fűti át Bródy darabját, mint valami nyugtalan sóvárgás és remegés minden után, ami lágy és szerető.
Testvérek, szerelmese vagyok a világnak, amelyből vétettem s amelybe visszatérek: ájultan élek, mint a fán a kérgek alatt a barnafényű féreg. A föld aranymámorba pólyál, mint jó anyám fehér keze s a holtsugarú, szende holdnál kristályos lesz e kék zene. Ki madarat kínoz és bogarat öl, minden ízével engem átkoz s aki tébolyultan harmatos virágot csókol: engem ölel magához. Káprázatos aranytetők fölött a karom messze nyúlik s villognak lent a nagy mezők, villog a világ időkön túlig. Itt vagyok én, itt vagyok én, eremben hangos, friss haranggal, indulóval és dythirambbal! Itt jövök én, itt vagyok én és itt vannak a társaim, velem vannak a társaim, mind éhesen, mézédesen, erős-huszonkétévesen és úgy kérdezzük a jajgató világtól: - Hát van valami, ami lehetetlen? Van valami, amit nem lehet merni; Van valami, amit nem lehet akarni? Most mi jövünk. S a mi jövőnk terül ki csillogón a napra, hogy sarjat hajtson itt a tönk és új legyen itt mától fogva az ember szava és keresztjük könnyű s ne lássunk senki mást, csak szeretőt és mától kezdjük újra az időszámítást!