1. Mi következik Newton I. törvényéből? Mikor nem változik egy test mozgásállapota? Ha egy testre nem hat erő, az nem változik a mozgásállapota. Ez azt jelenti, hogy ha a test: – nyugalomban volt, továbbra is nyugalomban marad – egyenesvonalú egyenletes mozgást végzett, tovább is ezt a mozgást folytatja. A testeknek ez a tulajdonsága a tehetetlenség. Mikor változhat meg a test mozgásállapota? Ha a testre erő hat, megváltozik a test mozgásállapota, ami azt jelenti, hogy: – a nyugalomban levő test mozgásba kezd – az egyenesvonalú egyenletes mozgást végző test gyorsulni vagy lassulni kezd Mely fizikai mennyiség kezd változni az erő hatására? A sebesség változik, növekszik vagy csökken, tehát a test gyorsul vagy lassul. Ha egy kisebb és egy nagyobb tömegű testre egyforma erő hat, a sebességük is egyformán változik? Nem, a nagyobb tömegű test jobban ellenáll az erő okozta sebességváltozásnak, mert lustább, tehetetlenebb. A tömeg a tehetetlenség mértéke. 2. A test tömege, a testre ható erő és az erő okozta gyorsulás közötti összefüggést Newton II.
10 példa Newton 1. törvénye- gyöngyszem | E-learning mindenkinek Newton 1. törvénye fogalom m 1 × v 1 + m 2 × v 2 = m 1 × u 1 + m 2 × u 2 1/2 × m 1 × v 1 2 +1/2 × m 2 × v 2 2 =1/2 × m 1 × u 1 2 +1/2 × m 2 × u 2 2 Az m 1 és m 2 az ütköző testek tömege, v 1, v 2 az ütközés előtti, u 1 és u 2 az ütközések utáni sebességek. A szinte bármi mozgás módja megoldható a mozgás törvényeivel: mennyi erő lesz, hogy felgyorsítsa a vonatot, hogy egy ágyúgolyó eléri-e a célját, hogyan mozog a levegő és az óceán áramlása, vagy hogy egy repülőgép repülni fog, mind a Newton második törvénye. Összefoglalva, a Newtoni második törvényt gyakorlatilag, ha nem a matematikában, nagyon könnyű betartani, hiszen mindannyian empirikusan meggyőződtünk arról, hogy nagyobb erő (és ennélfogva több energia) szükséges ahhoz, hogy egy nagy zongora mozogjon, mint csúsztasson egy kis széket a padlóra. Vagy, amint azt fentebb említettük, amikor egy gyorsan mozgó krikett labda elkap, tudjuk, hogy kevesebb kárt okoz, ha a karját hátrafelé mozgatja, miközben elkapja a labdát.. Talán érdeklődik a 10 Newton első életjogi példájáról.
Kedves Hominida! "#1 (teljesen jó) felsorolásában a 2. törvény abban a formában olvasható, ahogy azt Newton megfogalmazta. Így is jó, de ma mi ezt jellemzően másképp használjuk. A lendület (impulzus) helyett annak definícióját, az ΔI=F·Δt alakot írva eljutunk a szokásos F=m·a képlethez, vagyis az erő a tömeg és az azon az erő által létrehozott gyorsulás szorzata. " Lehet hogy valakik valóban az F=ma alakot használják, de azt kell mondanom, hogy ekkor csak egy speciális esetre korlátozódnak. Az F=ma-ból nagyon sok minden nem jön ki, és rengetegszer rossz eredményre vezet. Ezért a helyes, és a Newton által is megfogalmazott alak az, hogy delta(I)/delta(t)=F, sőt ha precízek akarunk lenni, akkor azt kéne írni, hogy: dI/dt=F, vagyis az impulzusderivált egyenlő a ható erővel. Ha tudod mi az a deriválás, akkor egyszerűen rájössz, hogy a dI/dt=F-ből, NEM m*a=F adódik!
#9-#10: Lényegtelen részleten vitatkozunk, de nem akarom, hogy jó válasz legyen kizárva, amikor más is idetalál. Idézek az előbb megnevezett Fizikai kislexikon 498. oldaláról: "2. axióma (a dinamika alapegyenlete): az ún. Newton-féle mozgásegyenlet, számszerű kapcsolatot teremt az erő és az általa kiváltott gyorsulás között: az F erő nagyságát az általa létesített gyorsulás nagyságával kell arányosnak venni: F=ma. Az erő irányának a gyorsulás irányát kell venni. Az arányossági tényező a tömeg (m). " Nekem ez a könyv elég hiteles, és a benne leírtak megegyeznek az általam tanultakkal is. Ami egyébként cseppet sincs ellentétben az általad írtakkal, és erre különösen felhívnám a figyelmet. Nem szükséges a deriválttal foglalkoznunk, ha elfogadunk egy olyan helyzetet, amikor az erő az adott időszakaszon nem változik. A Δt pedig természetesen írható t-nek, ha a mérés kezdetétől eltelt időt jelöljük így. Ez a specializáció egyszerűbbé teszi a helyzetet, mert nem mindig célszerű a precíz tárgyalás, változó erőre felkészülve, pontrendszerre kiterjesztve stb.
Newton I. törvénye – A tehetetlenség törvénye Minden test nyugalomban marad, vagy egyenesvonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, amíg a rá ható erők mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszerítik. Newton II. törvénye – A mozgás alaptörvénye Mozgás közben a test gyorsulása egyenesen arányos a testre ható erő nagyságával, és fordítottan arányos a test tömegével. Newton III. törvénye – A hatás – ellenhatás törvénye Két test kölcsönhatásakor mindkét test erővel hat a másikra. E két erő, vagyis a hatás és ellenhatás egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú.
A tehetelenség Newton I. törvényéből következik - és a kísérletek is ezt bizonyítják -, hogy a testek önmaguk képtelenek saját mozgásállapotuk megváltoztatására. A testeknek ezt a tulajdonságát tehetetlenségnek nevezzük. Ennek alapján Newton I. törvényének másik elnevezése: a tehetetlenség törvénye. Inerciarendszer Tekintettel arra, hogy a nyugalom is és a mozgás is relatív, a megfigyelési ponttól függ, a tehetetlenség törvénye nem minden vonatkoztatási rendszerben érvényes. Nem érvényes például a gyorsuló vagy kanyarodó autóban sem, hiszen ott a mozgását változtató járműhöz képest csak akkor maradt nyugalomban a golyó, ha erre erővel kényszerítettük. A gyorsuló vagy kanyarodó autóhoz rögzített koordinátarendszerben tehát nem teljesül a tehetetlenség törvénye. Az olyan vonatkoztatási rendszereket, amelyekben a magára hagyott, más testek hatásától mentes tárgy sebessége sem nagyság, sem irány szerint nem változik, - tehát teljesül a tehetetlenség törvénye, - inerciarendszereknek nevezzük.
misibacsi vita 2008. február 13., 22:14 (CET) [ válasz] ugy jo ahogy vann – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 85. 119. 12. 26 ( vitalap | szerkesztései) 2009. február 9., 19:35 De jó! Benne van a IV. törvény is! -- Ronastudor a sznob 2009. december 28., 17:12 (CET) [ válasz] Newton első törvénye [ szerkesztés] Létezik olyan vonatkoztatási rendszer, melyben minden test megőrzi nyugalmi állapotát, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, míg egy másik test vagy erő ennek megváltoztatására nem kényszeríti. Newton második törvénye [ szerkesztés] Egy testre ható erő megegyezik a test gyorsulásának és tömegének szorzatával, valamint a gyorsulással megegyező irányú. Newton harmadik törvénye [ szerkesztés] Pontszerű testek esetében ha egy A test erőt fejt ki B testre, akkor B test megegyező nagyságú, de ellentétes irányú erőt fejt ki A testre. Stevin tétel (negyedik axióma) [ szerkesztés] Ha egy anyagi pontra egyidejűleg több erő hat, akkor ezek együttes hatása egyenértékű a vektori eredőjük hatásával.
Kísérlet Newton II. törvényéhez Newton I. törvényéből következik, hogyha egy testre nem hat erő, akkor az nem változtatja meg mozgásállapotát. Egy kiskocsi és a hozzá erősített csigán átvetett kötélen függő nehezékek segítségével kísérletileg megvizsgálhatjuk, hogyan változik egy test mozgásállapota, ha erő hat rá. Mivel a mozgásállapot megváltozása az időegységre eső sebességváltozással, a gyorsulással jellemezhető, ezért a testre ható erő okozta gyorsulást fogjuk számolni a már korábban megismert összefüggés alapján:. Látható, hogy a gyorsulásmérést idő és elmozdulás mérésére vezetjük vissza. A test gyorsulását okozó erő mérése nem egyszerű. Ezért a gyorsító erőt nem mérjük pontosan, hanem úgy tekintjük, hogy az a gyorsulást létrehozó nehezékek számával egyenesen arányos. Legjobb, ha a mérést légpárnás asztalon végezzük el, hogy a súrlódás fékező hatását ne kelljen figyelembe venni. Mérési eredmények Newton II. törvényéhez Mérési eredmények. A kiskocsihoz csigán átvetett kötéllel egy nehezéket erősítünk.
Bevezetés a Newton törvényekhez Régen úgy gondolták, de talán még ma is sokan hiszik, hogy a testek mozgásban tartásához mindig szükséges valamilyen külső erőhatás, nehogy a test lelassuljon. A tapasztalat diktálja mindezt, hiszen a kocsit húzó lónak "erőlködnie" kell, illetve bármilyen teher emelése vagy akár csak tartása közben mi magunk is fölfelé nyomjuk vagy húzzuk a testet. A középkor két nagy fizikusa, Galilei olasz és Newton angol tudós munkássága nyomán alakult ki az a rend a fizikában, amely a mindennapok mechanikai jelenségeit összhangba hozza az elmélettel, megadja a jelenségek magyarázatát. Azokat a törvényeket, amelyek az alapját adják a jelenségek leírásának a legegyszerűbbtől kezdve a legbonyolultabbig, Newton törvényeknek nevezzük. Ezek úgynevezett axiomatikus törvények, amelyek tömör formában tartalmazzák a kísérleti eredményeket. Jelenségek Newton I. törvényéhez Először elemezzünk egy egészen hétköznapi jelenséget! Mindenki tapasztalta már, hogy bármilyen járművön utazva, induláskor hátra-, fékezéskor előreesünk, a kanyarban pedig kifelé dőlünk.