A kínálat csúcsa után kipróbáltuk a Sportage árlistájának másik végén elhelyezkedő, kimondottan vevőcsalogatónak szánt 1, 6 literes, benzines változatot is alapfelszereltséggel. A Kiánál a jelek szerint nem létezik többé a fapad fogalma, legalábbis a Sportage esetében. Még a legolcsóbb Sportage is 16 colos alufelniken gurul (Még több kép a galériában, kattintson a képre! ) A kétliteres, minden földi jóval felszerelt dízel Sportage után az volt kicsiny autós rovatunk álláspontja, hogy jelenleg ez a Kia kínálatának az egyik legjobb darabja. Persze egy összkerekes, automata és tényleg agyonextrázott autóban könnyen jönnek a pozitív gondolatok, ezért nagyon kíváncsian vártuk, mit tudhat a legolcsóbb, 1, 6-os benzines verzió, amelynek elvileg csak az lenne a dolga, hogy az embereket beterelje a Kia-szalonokba, ahol aztán a minden hájjal megkent értékesítők szépen felsrófolják az igényeket és ezzel együtt az árat is. Tesztautónk nem csupán a motorjával, hanem a felszereltségével is az alapot jelentette, ugyanis az LX kivitel a belépőszint a márkánál.
A beltér hangszigetelése jó, alapvetően csendes az autó, átlag alatti a gördülési zaj. Egyedül az ablakkeret teteje felől lehet hallani némi suhogást, de azt is csak autópályatempó mellett. És ezzel a lendülettel kanyarodjunk is rá a motorra! Pontosabban először motorokra, mert a Kia nem volt szűkmarkú az erőforrásokat tekintve. Minden belsőégésű változat 1. 6-os és négyhengeres, annyi különbséggel, hogy a dízelek 116 vagy 135 lóerőt tudnak (az erősebb 48V-os lágyhibridként is elérhető), a benzinesek teljesítménye pedig 150 vagy 180 lóerő lehet. A sort a 230 lovas és 1, 49 kWh-s akkumulátorral szerelt full hibrid modell folytatja, a csúcs a 265 lóerős, 13, 6 kWh-s teleppel felszerelt, hálózatról is tölthető plug-in hibrid. Hozzánk a 150 T-GDI modell került, vagyis a 150 lóerős, közvetlen befecskendezéssel és turbófeltöltővel felvértezett benzines alapkivitel. A maximális nyomaték 250 newtonméter, ami szinte minden élethelyzetben elég. Nem varázsol rakétát az autóból, de aki ilyen crossovert választ, az elsősorban a nyugodt és biztonságos közlekedés híve.
Mindig rácsodálkozik az ember, hogy egy-egy autómárka bizonyos modelljei mekkora mérvű átalakuláson mennek keresztül az évek folyamán. A Kia Sportage 1. 6 T-GDI GT Line egyike azoknak, melyek ebbe a kategóriába tartoznak. A dél-koreai autógyártás az egyik leginkább feltörekvő, innovációkban gazdag vonal, legalábbis ami azt a fejlődési görbét jelentik, amellyel leginkább ábrázolni lehet mondjuk 10-15 év távlatában a változásokat. A Kia esetében – ahogy a bevezetőben is hangoztattuk – kifejezetten fókuszban van mindez; a Sportage modellek evolúciója meggyőzően látványos, és nem csak külsőséggel teli sallangokat hordoz. Nyilván a formaterv az elsődleges, ami megragadja a külső szemlélődőt alaposan: a Kia Sportage 1. 6 T-GDI GT Line esetében is jól látszik, mekkora hangsúly került az arányokra, ívekre, optimális, a mai trendeknek megfelelő tálalásra. Mindez a legjobban talán a front kialakításánál ötlik szembe: a fókuszba helyezett, középen bontott aszimmetriával felvértezett hűtőmaszk, a felső ívelésre helyezett, morcos, dupla projektoros fényszórók burái, valamint a kicsit kocka alakzatú, alsó szélekre integrált, négyes LED egységeket hordozó ködlámpafészkek mind egyediséggel ruházzák fel a Kia Sportage 1.