Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat, Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak. Theaként használják, piros borban főzve, Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve. Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle, Öt-hat hétig használd, megmondom előre. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben, Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben. Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven, A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben. Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle, "Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve. Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed, Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled. Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve, Nem emészthet attól senkinek a bele. Beleknek bolyhait vakolattal vonja, Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva. Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod, Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod, Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod. Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod, Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod. Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad, Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd. Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron. Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne, Mert így betegséged a pokolba menne. Bár mindent ő szedne nem néznek az égre, Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat, Találgatva szépen, hátha ez használhat. Ha ez nem használna, van még recept bőven, Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben. 9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben, Levél végeztével ötlött az eszembe, Hány szegény embernek fájdalmas élete, Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába, Eltorzul a képe, szenved reumában. Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra, Bár tarisznyájában nincsen aranyóra. Aki okos fickó, agyalágya benő, Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő... Kínok ellen adok jó tanácsot, Faragj a fenyőből sok apró forgácsot. Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén, Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén. Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve, Fürödj a levében, bajod le van verve.
(Nyíregyháza, 1968) (̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
Világéletemben segítni volt vágyam, Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban, Nem jó a szegénység s mégis annyi kába, Kevés garasát is vivé patikába. Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó. Olyikra ha nem is, más betegségre jó. Mennyi nyavalyája akad az embernek, Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek. Elviszik párnádat, földed, marhád, házad, S ha szemére […] Read more
Ha ez nem használna, van még recept bőven, Ha meghalt, van paraszt, szed az a 9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben, Levél végeztével ötlött az eszembe, Hány szegény embernek fájdalmas élete, Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába, Eltorzul a képe, szenved reumában. Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra, Bár tarisznyájában nincsen aranyóra. Kínok ellen adok jó tanácsot, Faragj a fenyőből sok apró forgácsot. Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén, Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén. Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve, Fürödj a levében, bajod le van verve. Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot, Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot. Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod, Oly erős, e főzet szüli ájulásod. Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle, Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle. 10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve. Nyelés kínos tőle, mandulád van tele, Fulladás környékez, hangod csak suttogás, Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás. Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre, Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad, Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd. Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron. Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne, Mert így betegséged a pokolba menne. Bár mindent ő szedne nem néznek az égre, Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat, Találgatva szépen, hátha ez használhat. Ha ez nem használna, van még recept bőven, Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben. 9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben, Levél végeztével ötlött az eszembe, Hány szegény embernek fájdalmas élete, Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába, Eltorzul a képe, szenved reumában. Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra, Bár tarisznyájában nincsen aranyóra. Aki okos fickó, agyalágya benő, Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő... Kínok ellen adok jó tanácsot, Faragj a fenyőből sok apró forgácsot. Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén, Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén. Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve, Fürödj a levében, bajod le van verve.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat, Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak. Theaként használják, piros borban főzve, Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve. Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle, Öt-hat hétig használd, megmondom előre. 4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben, Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben. Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven, A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben. Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle, "Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve. Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed, Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled. Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve, Nem emészthet attól senkinek a bele. Beleknek bolyhait vakolattal vonja, Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva. Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod, Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod. 5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod, Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod. Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod, Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod. Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.